Régi megfigyelés, hogy az összezárt női közösségek tagjainak szinkronizálódik a menstruációs ciklusa. Eddig azonban adós maradt a tudomány ennek a magyarázatával. Most a Chicagoi Egyetem egy kutatónője megtalálta a problémára a választ:
„a szinkronizálódás feromonok közvetítésével történik”
A feromonok olyan, társaik termelte szaganyagok, amelyek hihetetlenül kis koncentrációban is erősen befolyásolják az állatok viselkedését. A másik nem egyedei által termelt feromon segítségével találnak párt akár több kilométeres távolságból a lepkék és más repülő rovarok, feromon segítségével tartja együtt a kirajzó dolgozókat a méhek fiatal királynője, feromon hatására választják el kicsinyeiket a patkányok, feromon dönti el, hogy melyik társát választja párjául a hörcsög, feromon jelzi az elefántoknak a dominancia-sorrendet.
A feromonok nagyon elterjedtek az állatvilágban, nagyon sok állatfajra sikerült már bebizonyítani, hogy feromonok befolyásolják a viselkedésüket. Eddig azonban az ember kivétel volt, emberi feromon létezésére és hatására mindeddig nem volt tudományos bizonyíték. Szaglásunk túl gyenge ahhoz, hogy a feromonokat illatként észleljük. Bár párválasztásunkban bennünket is befolyásol társunk illata, de ebben az esetben olyan intenzív és tömény szaganyagokról van szó, amelyek már semmiképpen nem sorolhatók a feromonok körébe.
Martha McClintock professzor 29 nőn végzett el egy kísérletsorozatot, közülük kilencet választott ki donorként. A kísérlet alanyai mind 20 és 35 év közöttiek voltak, menstruációs előtörténetük szabályosságot és spontaneitást mutatott. A donoroktól a hónuk alá helyezett párnácskával vettek szagmintákat a menstruációs ciklus különböző szakaszaiban. A párnácskákat alkoholos kezelés után zárt edényben lefagyasztották. A donorokkal közvetlenül nem érintkező további 20 kísérleti alanyhoz úgy juttatták el a levett mintákat, hogy a párnácskákat megütögették az orruk alatt.
A kísérlek során kétféle hatást tapasztaltak: a tüszőérési fázisban levett minta hatására a befogadóban a lutenizáló hormon ovuláció előtti koncentrációnövekedése felgyorsult, így a kísérleti alany menstruációs ciklusa lerövidült. Az ovuláció fázisában levett minta hatására, épp ellenkezőleg, a lutenizáló hormon koncentrációnövekedése késett, a menstruációs ciklus meghosszabbodott. Két különböző feromon hatásáról van tehát szó, amelyek a ciklus különböző fázisaiban keletkeznek. A befogadók 68%-ánál volt észlelhető ez a hatás, náluk azonban meglepően erősen: a menstruációs ciklus lerövidülése 1-14 napos volt, a meghosszabbodása 1-12 napos.
A változás tehát sok esetben jelentősen meghaladta a menstruációs ciklus spontán változásainak a mértékét, és elegendően nagy volt ahhoz, hogy tartós együttélés mellett igen gyorsan szinkronizálja a menstruációs ciklus hosszát. A sikeres kísérlet felveti annak az igényét, hogy újabb vizsgálatokkal más emberi feromonokat is feltárjanak.
1998. június 8. University of Chicago Chronicle
