Újabb ''első'' alkalom

Egy szakítás, vágytalanság, csalódás. . . . az élet velejárói. Elmúlik a vágy és a szerelem, és rövidebb vagy akár hosszabb időre magunkra maradunk. Egészen addig, míg újra megjelenik a vágy. És mit érzünk, amikor egy hosszabb szünet után újra szerelmeskedünk?

Ügyetlenek vagyunk? Feszélyezettek? Bénultan várunk: mi lesz itt? Egy biztos: a helyzet izgalmas. És bármi legyen is az oka a szerelmi absztinenciának, természetes, hogy kétségek közepette vágunk bele az új felfedezésbe: lehet, hogy már nem tudom, hogyan kell, talán nem érzek majd semmit, lehet, hogy elfelejtettem, a testem  és a vágyam biztosan cserben hagy. . .

Pedig a szünet korántsem holt idő. A várakozás alatt sok minden történhet: megérthetjük, hogy mi vezetett előző kapcsolatunk felbomlásához, megismerhetjük vágyainkat , saját határainkat, egyszóval érettebbek, kifinomultabbak leszünk érzékeinkben és érzelmeinkben egyaránt.

És ha ez a ''második'' első alkalom még sem sikerül olyan jól? Semmi baj, ez önmagában még nem jelent kudarcot. Talán túl nagy volt a várakozás, túlságosan idealizáltuk magunkban a szeretkezés aktusát, hiszen olyan rég volt utoljára. . . . A lényeg, hogy megpróbáljunk természetesek maradni és hallgassunk testünk jeleire.

Hosszabb kihagyás után az emberek gyakran úgy gondoljuk, hogy a testük megváltozik. De ez nem igaz: a test nem változik, csak azért, mert éppen nem használjuk. Attól való félelmünk, hogy nem tudunk feloldódni, képtelenek leszünk átadni magunkat a gyönyörnek, ''bezáródást'' okozhat a nőknél , amely végül fájdalmas szeretkezéshez, rossz élményhez vezethet. Szerencsére a vágy mindent megold. Az erotikus várakozás felfokozza az érzelmeket és az érzékeket, és segít levetkőzni a félelmeket.