Tanácstalanság...

Miért van az, hogy akkor nem tudunk okos tanácsot adni, amikor igazán szeretnénk segíteni? Egy jó barátom nagyon maga alatt van és egyszerűen egy értelmes mondat sem jut eszembe. Talán ennek az oka, hogy érzelmileg megsemmisültem? Hiszem, hogy vannak emberek, akik boldogan élnek, és mindent megkapnak a másiktól és ezért nem vágynak másra. Örökre együtt maradnak, mert igaz társra találtak. De úgy érzem, hogy én soha nem fogok találkozni azzal, aki ezt mind megadná nekem. Azaz, lehet, találkoztam már vele, de mégis vége lett egy hülye indok miatt. Úgy hiszem, hogy a beszélgetés a legjobb módszer arra, hogy az ember rendezze kapcsolatát! Ha már nem lehet beszélgetni sem, akkor ott keresendő a probléma forrása. A szenvedélyes kapcsolatok többségében több a veszekedés, jobban "marják" egymás torkát, de ez a fajta szerelem sokkal elsöprőbb, mint egy "egymás mellett élünk" kapcsolat. Visszatérve az eredeti témámhoz, a tanácstalanságomhoz. Legszívesebben nem tennék egyebet, csak fognám a kezed, és hallgatnálak. Vagy hallgatnánk mindketten. Mindegy, a lényeg az lenne, hogy tudd, mennyire fontos nekem a boldogságod! Mert, még, ha neten keresztül is, de barátomnak tartalak! Jó barátomnak!!! Remélem minden rendbejön!!!