Szerelemből barátság?

A legtöbb kapcsolatban sajnos előbb vagy utóbb elérkezik a búcsúzás ideje. Amíg idáig jutottatok mindenféle élményben volt részetek: volt, ami mulatságos, volt, amin sírni lehet, most pedig elérkezett az idő, hogy felnyalábold ezeket az érzéseket, zsebre tedd és tovább állj. De valahogy az elválóban lévő párok többsége igyekszik biztosítani arról a másikat, hogy maradjanak barátok, ami végső soron pedig csak a megszegett ígéretek sorát növeli.

Habár sokkal inkább megkönnyítené a dolgokat, de a kapcsolatok többsége ritkán ér véget kölcsönös szakítással. Általában az egyik fél az, aki összetöri a másik szívét, aki marad és hetekig, hónapokig szenved. Sosem könnyű szakítani azzal, akivel annyi kellemes órát osztottunk meg, és persze kellemetlent is bizonyára, de most nem ez számít.

Általában, az a fél, aki a szakítást kezdeményezi, egy cseppet azért bűnösnek érzi magát, ezért a békesség reményében felajánlja, hogy maradjanak barátok. Így kívánja leplezni, hogy azért õ nem olyan borzalmas ember, hiszen hajlandó az ex kedvesének barátja maradni.

Barátnak lenni az ex-kedvessel lehetetlen. De nézzük csak, miért.
 

Láttátok egymást meztelenül
Habár lehetséges, hogy az egyik ellenkező nemű barátoddal volt már alkalmi kapcsolatod, akkor is, ez a tény rombolóan hathat egy kapcsolatban. Amennyire nehéz elfogadni, annyira bonyolult visszahozni a kapcsolatot a normál állapotára, miután már megtörtént valakivel a legintimebb kapcsolat. Sosem fogod elfelejteni, milyen volt meztelen, orrodban érzed az illatát, esetleg akkor jut eszedbe, ha azt a dalt hallod meg, amelyikre szenvedélyesen szeretkeztetek. És nem könnyű ilyen emlékek után szakítani, és csak barátnak maradni.

Nem bízhattok meg egymásban
Hiába próbál két ex-szerető barát maradni, sosem bízhatnak meg igazán egymásban. Hogy mondhatnád el a volt kedvesednek, hogy milyen forró éjszakád volt a jelenlegi partnereddel?
Ezeket nem mondhatod el neki. De azt sem, hogy mennyire fájt őt látnod valamelyik nap az új szerelmével.
 
A féltékenység is belép a képbe
Ahol meg van a keserűség, ott meg van a féltékenység is. És az igazság az, hogy nehéz őszintén örülni volt kedvesed boldogságának, ha az épp most találta meg élete új szerelemét.

Természetes emberi tulajdonság a féltékenység, vagy a neheztelés, ha az ember volt szerelme talál egy új valakit, aki dédelgeti, még akkor is rosszul esik, ha már nem vagyunk bele szerelmesek. Ezért majdnem mindig megkezdődik a verseny, hogy ki találja meg az új szerelmet egy szakítás után. A tét pedig még annak is nagy, aki a kapcsolat felbontását kezdeményezte.

Még él a szenvedély
Még akkor is, ha a kapcsolatotok tényleg problémás volt, attól még létezhet, hogy a szenvedély és a szexualitás jól működött - kivéve persze, ha a vonzalom hiánya volt a szakítás oka. Ez azért katasztrofális, mert azt jelenti, hogy valahányszor találkoztok a -barátság- nevében, a szenvedély és a vágy még valószínűbbé teszi, hogy ''csak még egy éjszakát'', egy ''búcsúszeretkezést'' kívánsz a régi idők emlékére. De ettől csak visszajutsz oda, ahonnan elindultál. Épp úgy fogod magad érezni, mint a szakítás után közvetlen.

Természetesen egy tökéletes világban az lenne az ideális, ha a volt szerelmeinkkel barátok tudnánk maradni, de egy olyan világban, ahol a keserűség, a féltékenység, a szenvedély és az emberi természet uralkodik az észszerűség és a racionális gondolkodás felett, ez lehetetlen. Vagyis barátságból bármikor lehet szerelem, de fordítva nem működik.