ILLAThistória

Először a francia országban, majd Medici Katalin trónra lépésével az angoloknál is, mivel Olasz országból magával cipelte személyes illatállományát. Európában 1533-tól foglalkozássá vált a parfümkészítés. Napjainkban a világon körülbelül 350 parfümkészítő nagymester fáradozik újabb és újabb illatkompozíciók összeállításán. Legalább hat évig tanulnak, és a kémiai szaktudáson túl 2-3 ezer illatanyagot is képesek megkülönböztetni.

1970-ben Versaillesben alapították meg azt a főiskolát, amely az illatérzékelőket, azaz az orrokat kiképzi. Százezer ember közül, ha egy akad, aki megfelel erre a munkára. Ezeket a szakembereket a parfümgyárak szinte eldugják a világ elől, úgy őrzik őket, mint az atombomba gyártásának tudósait. Képzeletünkben egy nagyorrú férfiú képe jelenhet meg, aki egyfolytában szaglászik a levegőben. Ez persze egyáltalán nem fedi a valóságot. Ehhez a munkához nem szükséges a nagy orr, a lényeg a különleges szaglóérzék.

S hogy mit kell tudnia egy Orrnak?

Természetesen nagyon sok illatot meg kell tudni különböztetni egymástól. Ezenkívül nagyon vigyáznia kell magára, hiszen elég egy enyhe nátha, és oda a fantasztikus szaglóérzék. Ráadásul, ha még nem lenne elég, hogy a széltől is óvnia kell magát, nem ihat kávét, teát és nyilvánvalóan nem is dohányozhat, hiszen az jól lerontaná szaglási képességeit.

Nekünk, átlagos szaglással bíró parfümvásárlóknak nincs könnyű dolgunk, amikor a parfümériák polcain keresgélünk. Maximum 3-5 illatot tudunk megkülönböztetni, utána elfárad a szaglóhám, idegsejtjeinek túlterhelődése miatt. (E jelenségnek van szerencsés vetülete is.) Ne erőltessük túl sok illat kipróbálását. Mivel e folyamat percekig eltart, hagyjunk időt a próbálgatásra. "Orrpihentetésre" jó a kávé, amely a komolyabb helyeken már mind megtalálható, de az sem baj, ha többször visszatérünk, mire a tökéletes választás megszületik.

Még mielőtt munkához látna az Orr, a parfümház image-kreátorai mindent elképzelnek, kigondolnak a később megszületendő parfümről még azelőtt, hogy konkrét lépéseket tennének megvalósításukért. Ők adnak nevet a parfümnek, és ők határozzák meg azt is, hogy milyen legyen az illat, az üveg, a csomagolás és a reklám, de mindezek létrehozása már mások feladata. Minden parfümkreátor álma az, hogy egy egyedi, semmihez sem hasonlítható illatot alkosson. A parfüm üzenete nem csak maga az illat; a mögöttes tartalom, és minden egyes apró részlet hozzájárul ahhoz, hogy a parfüm összetett személyisége létrejöjjön, és ezáltal kifejezzen valamit. A történet nem ér véget a kreatív tervezők, parfümkreátorok, üvegtervezők, fényképészek munkájával.

A mű megszületik, de kérdés, hogy milyen szerepet tölt majd be később a parfümök világában. A névadás soha nem könnyű feladat. A név maga egy üzenet a vevőhöz. A névnek a parfüm valóságos, egyedi kirakatának kell lennie. Jelzi annak típusát - Opium, mely egy erős parfümöt fémjelez; Fleur d'eau, a leglágyabb törékenységet jelzi - mind más-más nőtípus - Farrouche, Chipie vagy Anouchka - nem ugyanazokhoz a kliensekhez szól. A nevek kitalálói nem gondolkodhatnak bármilyen témában. Általában mindig a szerelem, az érzékiség, az erotika vagy a romantika határozza meg a névadást. A nők szeretik isteníttetni magukat: Femme, Féminité du bois, Loulou, Madame, So pretty, Diva, Miss Dior, Parfum d'elle...

Kevésbé szeretik viszont, ha nem mozgatják meg fantáziájukat: Deci-Delá, Cabotine, Chipie... Más megközelítésben a Fleur d'eau, Fleur de fleurs, Fleur de rocaille, Fleur de Weil, Jardins de Bagatelle, Sun Flowers... A virágokat, a parfümök alapanyagát idézik meg, ugyanakkor szimbolizálják a fiatalságot, az ártatlanságot is.

A víz témája is nagyon divatos mostanában. Eau belle, Eau de Dali, Acqua di Gio, Niagara... Az átlátszóságot, a könnyedséget, a tisztaságot jelképezik. A tiltott, a szemérmetlen, a provokáló szintén befolyásolja az embereket: Audace, Divine folie, Fantasme, Insersé, Interdit, Insolence, Obsession, Opium, Poison, Égoiste. A kaland, az érzékiség éjszakája megihleti a tervezőket: Drakkar noir, Énigme, Magie noire, Talisman, Nocturnes, Nuits indiennes... Bizonyos parfümök Párizst kedvelik, a parfümök fővárosát: Paris, Rive gauce, Champs-Élissées. Coco Chanel volt az első, aki számmal nevezte el parfümét: N° 5. Később követték őt: 1000, Le dix, First, Azarro 9... A Dior-ház önistenítő vágyait még jobban igyekszik kielégíteni: Miss Dior, Diorama, Diorissimo, Diorling, Diorella, Dioressence..

A csomagolás legalább ugyanannyit nyom a latban, mint egy jól kitalált elnevezés. Egy jól megtervezett üveg vagy kristály szimbolizálja a parfüm lelkületét, egy bál, egy világi estély, egy velencei karnevál gondolatát juttatja eszünkbe. A tervezők a legelegánsabb, legvakmerőbb, legmeglepőbb flakonok tervezésében is rivalizálnak. Az üvegcsék annál vonzóbbak, minél mágikusabb a formájuk, színük, anyaguk.

A művészet új tárgyaivá váltak. Jean-Paul Gaultier 1993-ban egy kis bőrszínű üveget bőrszíjakkal övezett hölgyformára tervezett. Schiaparelli (1937) Shocking nevű parfümének üvege egy ibolyaszínű szalaggal mint egy stólát viselő nő jelenik meg. Fején (a kupakja) egy sokszínű, virágos gallyat visel.

Az Escada Acte 2 (1995) sziluettje egy keresztbe tett lábú nőt jelenít meg. A flakonok néha elrugaszkodnak a mindennapi világtól. A Poison (C. Dior, 1985) egy sötét alma formáját ölti: a nő 'ráharaphat', hogy megtalálja hercegét... A különös flakonformák tervezésére a parfümkészítők néha művészgéniuszokat kérnek fel, mint pl. a szürrealista festő és szobrász Salvador Dalit. A Dalissime (1994) igen meglepő formájú: egy hatalmas női száj egy gömb formájú alapon, fölé helyezve egy orr, s mindezt megkoronázza egy oszlop formájú kupak.

Néhány ékszerész parfümös üvegcséje igen nevezetes. A Boucheron 1994-ben prezentálta a Jaipurt, egy karkötő-flakonban. Formáját a Nauratan nevű, indiai eredetű ékszerük inspirálta, melynek közepén egy zafírkő található. Van Cleef & Arpels egy ékkövekkel kirakott órát szimulál (Gem, 1997).

Vannak flakonok, melyek valóságos üvegépítmények: Parfum de peau (Montana, 1986), Knowing (Estée Lauder, 1988), Fleur d'eau (Rochas, 1996). Ez utóbbi például egy mozgó nő, aki megérint egy megmunkálatlan üveget. Az üvegek színének megválasztása szintén a készítőiktől függ. Az arany szimbolizálja a gazdagságot és a luxust, de ugyanígy a ragyogást, az életkedvet. Néhány példa közülük: Sublime (J. Patou, 1992), Dolce Vita (C. Dior, 1995), Poeme (Lanco???me, 1995).