Önzés az ágyban

Szexuális önzésnek azt a viselkedést nevezik, amikor a nemi élet során az egyik partner csak a saját örömével törődik, és nem törődik azzal, hogy a másik is kielégüljön.

Tekintettel arra, hogy a kielégülés elérésének képességeiben a nemek között nagy különbség van, a szexuális önzés főleg az egyik nem jellegzetes bűne, - és ezáltal a másik nem óriási problémája. A bűnösök - a férfiak.

Számos ország - köztük hazánk - morálja és közfelfogása azt tartja, hogy a szexről, testi szerelemről nem illik beszélni, azt "csinálni" kell. Illik - nem illik, általában mégis sokat beszélünk róla. Tudományos - szexológiai - szempontból azonban azt kell mondani, hogy ahogyan beszélünk róla, az mélyen színvonal alatti. A szakemberek azt állítják, hogy pedig igencsak jó lenne, ha "rendesen" beszélnénk róla, vagyis a szexualitás ténylegesen szükséges ismereteiről és valós problémáiról tárgyalnánk.

A szex ugyanis nem olyan egyszerű dolog, mint ahogyan ugyancsak a közfelfogás elhitetni igyekszik velünk, bizonyos fokig ezt is tanulni kell!!!

Mint tudjuk, a férfiak kielégülése biológiailag biztosítva van. Megfelelő pszichikus és mechanikus ingerlésre a magömlés bekövetkezik, és ezzel elválaszthatatlanul együtt jár a kéjérzés tetőfoka. A megfelelő pszichikus inger és mechanikus ingerlés könnyen elérhető, gyakran ezekből nagyon kevés szükséges (például amikor a férfiak szexuális ingerküszöbe alacsony), ezért a kielégülés szinte mindig létrejön. Nem így a nőnél -, aki általában a szexuális önzés áldozata.

A nő kielégülése nem ilyen egyszerű. Bár jól tudjuk, hogy az alapvető mechanizmus hasonló a férfiakhoz - ugyanúgy a nemi szervek vérbősége jár együtt a szexuális izgalommal, és ez oldódik fel a kielégüléssel -, a nők a kielégüléshez vezető szexuális izgalomfokozódásig lassabban jutnak el, és rendszerint az izgalom kellő szintig való induló emelkedéséhez is bonyolultabb pszichológiai feltételekre van szükségük.

Az átlagos férfi gyorsan kerül szexuális ingerületi állapotba, hamar beáll a merevedés, és ilyenkor már "akcióképes" is, sőt, türelmetlenül várja a közösülés megkezdését. A szexuálisan gyakorlatlan vagy éppen már a nemiségében, "képességében" elbizonytalanodott férfi fél is attól, hogy a közösülés késleltetése megszünteti a merevedést.

Sajnos elég gyakran előfordul, hogy a férfiak nem is tudnak arról, hogy önzők, hogy mennyire önzők... A nemiségellenes nevelés vagy a közösség szexuális kulturálatlansága esetén sok fiatal férfi nem szerez ismereteket arról, hogy a nő szexuális igényei az övétől eltérőek. Az ilyen nevelés vagy légkör következményeként a nők sem jelzik igényüket.

A nők ritkán önzők, és ha azok is, ez finomabb formában nyilvánul meg. Szexuálisan érett és tapasztalt nők gyakran erőteljesen terelik partnerüket olyan viselkedés- és ingerlésmódra, ami önmaguknak jó, függetlenül attól, hogy a partnernek mennyire van kedve ehhez. Ilyenkor szokták a férfiak a nőt önzőnek tartani.

Az igazi nemi élet mindig kölcsönös. Mindkét fél figyelme elsősorban a másikra irányul. Azt próbálja mindegyik megérezni, mit szeretne a másik, mi hozná a legnagyobb izgalomba. Egymás minden apró jelzésére figyelnekAzt lehet mondani, hogy a kultúrált, fejlett szexuális együttlét a kölcsönös önzetlenség révén olyan, mint a jó színház előadásai, - akárhányszor is megy a darab, nincs két egyforma előadás, és a sokadik alkalommal is frissen, elevenen, sőt újszerűen bonyolódik a cselekmény?