Nyíl a céltábla közepébe

Szaglásunk, összehasonlítva az emlős - állatokéval, meglehetősen gyengén fejlett, mégis döntő hatással van érzelmeinkre. Ráadásul mindez tudatunk közreműködése nélkül történik. Az illatok nyílként találnak ösztöneink céltáblájának központjába. Oly sebesen, hogy mielőtt eljutna tudatunkig, hogy számunkra kellemes illatot érzünk, az már el is érte agyunk legmélyebb rétegeit, és közvetítette "üzenet"-ét. Az illatingerek orrunk szagló nyálkahártyáján keresztül közvetlenül érik el limbikus rendszerünket. Agyunk ezen centrális része - szoros összeköttetésben állva tudatalattinkkal - határoz életfontosságú ösztöneinkről: azaz olyan akaratlan, szándékunkkal nem befolyásolható érzéseinkről, mint az éhség, a szomjúság, a fáradtság, a szexualitás. Emellett limbikus rendszerünk irányítja érzelmi világunkat is. Többek között ide tartozik a szimpátia, az antipátia, az unszimpátia, az intuíció és a kreativitás is, akárcsak a vegetatív idegrendszeren keresztül közvetített tevékenységek, mint például a szívverés, a légzés, a testhőmérséklet szabályozása. Azt a tényt, hogy legfontosabb ösztöneink szagérzékelésünkkel állnak összefüggésben, többek között az is bizonyítja, hogy illatérzékenységünk aktuális telítettségünktől függ. Aki éhes, annak biztosan érzékenyebb a szaglása, mint akinek tele a hasa! Mindez a szerelemre is igaz: együttlét előtt szagérzékelésünk intenzívebb, mint azt követően.