Miért???

Az utóbbi időben sok olyan dolog történt velem, amiket legszívesebben elfelejtenék, de a múlt nem engedi el kezem, és nem hagyja, hogy másra gondoljak. Sok emberben kellett csalódnom, sokan mást tettek, mint amit éreztek és ez engem is kikészített. Azt mondanám, érzelmek nélkül élem mostanában a napjaimat. Nem foglalkozom a körülöttem történő dolgokkal, emberekkel. Lehet, önző vagyok, de mást nem tehetek. Sajnos, elveszítettem egy nagyon rég nem látott barátot és rájöttem, az élet túl rövid ahhoz, hogy gyávák legyünk. Sokszor nem kezdeményezünk egy régi barátság újra felépítését, mert attól tartunk, a másik fél, még mindig haragot táplál irántunk. Én megtanultam, hogy nem attól leszek gyáva, mert képes vagyok bocsánatot kérni, hanem ha nem vagyok hajlandó a megbocsátásra. Mindenki hallotta már, hogy az idő minden sebet begyógyít. És ez valahol igaz, mert egy idő után mégis képesek vagyunk minden rosszat elfelejteni és csak a szépre emlékezni, de sokszor nem időben jövünk rá erre. Talán azt hisszük, hogy ez a sok rossz, ami velünk történik, más nem értheti meg, pedig valahol mélyen mindenki szívében ott van egy bizonyos rész, amit kevés ember előtt fed fel, és kevesen tudják, hogy ő is ugyan olyan ember, hasonló problémákkal, csak éppen álruhába bújva.