Lemosható csáberő?

A "szakma" egyik legismertebb képviselője Aszpázia volt, aki a Krisztus előtt 5. században élt Athénban. Testiséggel kapcsolatos tapasztalatait szerelmi tanítások formájában írásban rögzítette.

Egyik ránk hagyott intelme:  

"A mosakodást ne vigyük túlzásba: a szagok hiánya negatívan befolyásolja a csáberőt!"

Kleopátra is nagyon jól ismerte az illatok vonzerejét. Aranyhajójának vitorlája - melyen Marcus Antoniust várta - rózsaolajjal volt átitatva. Intenzív illatát a szél mérföldekre elvitte. A korabeli krónikák szerint alig akadt férfi, aki az egyiptomi királynőnek képes lett volna ellenállni. A rózsa és illata ezután vált divattá Rómában.

Gazdag emberek hálószobáiba rafinált csőrendszereken keresztül fújták az erotizáló illatot, sok helyen pedig a padlózatot borította rózsaszirmokból készült "szőnyeg".

Napóleonról is maradt ránk egy anekdota. Eszerint hazafelé a harctérről, azt üzente feleségének, Jozefinának, hogy most már ne mosakodjon, mert néhány nap múlva találkoznak.

A csábítás nagymestere, Casanova is mindig kiszimatolta a nőiesség hívogatását:

"A sze-retett hölgy szobájában van valami olyan intim és balzsamos vágykeltő kipárolgás, hogy aki ezt az illatot beszippantja, máris a mennyekben érzi magát" - írja..