Keresztutak

Nem tudom, hogy a rossz idő teszi, vagy velem van a probléma, de valahogy semmi sem jó. Nem találom a helyem. Azzal nyugtatom magam, hogy nem vagyok ezzel egyedül, biztos másnak is van gondja, csak ő erősebb nálam. Sokat gondolkodom az emberi kapcsolatokon, talán ez foglalkoztat mostanában a legjobban. Miért van az, hogy emberközpontú életünkben sokszor mégis egyedül érezzük magunkat. Most megint más dolgok a fontosak, megint egy picit másképp látom a világot. Sok emberrel ismerkedtem meg az elmúlt napokban és valóban igaz, hogy sokszor mást mutatunk, mint valójában érzünk. Valaki nagyképű, lenéző, de mégis, miután egy buliból együtt mentek haza, megfogja a kezed és egy puszit ad a homlokodra, mikor elmegy. Szeme csillog, ahogy rád néz, szinte elolvadsz. De mindketten tudjátok, nem találkozhattok ismét, mert féltek a csalódástól, gyengék vagytok még egy új szerelemre. Biztos Te is voltál úgy, hogy most nem kell komoly kapcsolat, mert épp. most lett vége az előzőnek és "élni szeretnél". És általában ilyenkor találkozol azzal, aki felkavarja életedet. De a döntés a Te kezedben van! Az útra rálépni nem könnyű, viszont az első lépés után szinte a lábad visz. Nem az eszed, hanem a szíved irányít. És onnantól kezdve megint minden könnyebb. Ha nem térsz le az utadról, kihagyod a lehetőséget, úgy érzed, "legalább megkíméltem magam egy csalódástól", de minden kapcsolatnak muszáj csalódással végződnie?