Ha nem tudom, nem fáj

Légy szabad, valósítsd meg önmagad, csak egyszer élsz! De hogyan lehetsz szabad hűségbe zárva? Fontos-e a hűség? Épp hasonló cipőben járok, így arra gondoltam vesézzük most ki ezt a témát.

- Elavult volna a hűség?

- Valóban kissé konzervatív fogalom. A szüleinknek, nagyszüleinknek fontosabb volt, amikor a család a stabilitásra, hosszú távra koncentrált, sok gyereket neveltek. Nem éltek ilyen sokáig: mire szóba került volna, hogy egy új felvonásba kezdjenek, addigra elment a vonat. A hűséget erre a rövidebb életre találták ki.

- Ráadásul a férfiakra nem is igen vonatkozott...  

- Szexuálisan többet engedtek meg nekik. A hűségnek persze többféle vonatkozása van. Sok olyan párral találkoztam mostanában, amelynek egyik tagja szoros, de szex nélküli kapcsolatot alakított ki valakivel. Lelki társra akadtak, sms-en vagy személyesen osztották meg egymással lelki gondjaikat. A másik fél ezt nagyobb hűtlenségnek érezte, mint ha szexuálisan csalták volna meg. A párkapcsolatban az emberek mindent akarnak: szoros intimitást, érzelmi közelséget és jó, harmonikus szexet. De mindezt egyszerre elég nehéz megkapni. Ezek az elvárások csak ritkán teljesülnek.

- Bár ezzel sokan vitatkoznának, a szerelem a biokémikusok szerint legfeljebb három évig tart.

-  A kapcsolat legintenzívebb időszaka olyan szoros, mint az anya-gyermek kapcsolat. A pár felfokozott érzelmi állapotban, valóságos szimbiózisban él. Annyira igénylik egymást, hogy csak a szerelmük mellett érzik jól magukat. Ez olyan, mint egy pszichotikus állapot. A tapasztalatok szerint a rózsaszínű köd két, legfeljebb három éven belül eloszlik.

- Innen a hűség már csak elhatározás kérdése?

-  Vannak emberek, akik erről a lángolásról nehezen tudnak lemondani. Beleszeretnek a szerelembe, nem tudnak nélküle élni. Hiánybetegséget, testi tüneteket okoz nekik. Hűségre veszélyes időszak, amikor belépnek a riválisok, a gyerekek. A férfi nem viseli el, hogy a nő nehezen tudja megosztani az érzéseit. Sok férfi csalódásként éli meg ezt az időszakot, úgy érzi elhanyagolják. A gyerek sokszor ott van az ágyban, fizikailag is elválasztja őket.

- Szegény férfinek nincs más választása, mint házon kívül keresni a szexet?

-  Sok férfi a visszautasítástól gátlásos lesz, attól fél, már nem szereti a felesége. Amit házastársi kötelességnek neveznek, arra bizony egy házasságban oda kell figyelni. Lehet a szex is gesztus, ha az a másiknak olyan fontos. Gesztusra gesztus a válasz, javítja a helyzetet.

- Vannak hűtlen típusok?

- Igen. Az emberek különböző vérmérsékletűek. Érdekes módon a párkapcsolatok elején nem jön ki ez a különbség. Az elején mindenki igyekszik és örül a másik közeledésének. Amikor az intenzív fázisnak vége van, beáll a karakter. Sokszor épp a nő az érzékibb, és a férfi nem tud vele mit kezdeni.

- Bevalljuk vagy ne valljuk be a hűtlenséget?

-  Pragmatista vagyok. Az őszinteség, a nyitottság fontos hosszútávon. De! A másikat is figyelembe kell venni. Sokszor látom, hogy nem akarja tudni a másik. Mert ha nem tud róla, nem fáj. Ha viszont tud róla, valamit lépnie kell. Sok kapcsolatot láttam tönkremenni amiatt, hogy a hűtlen fél nem bírta el a nyomást, önmagán akart könnyíteni. Vannak ártatlan összefekvések. Nem gondolom, hogy az a legértékesebb, ha mindenről beszámolunk. A párkapcsolatban is meg kell maradjon az ember magánszférája. Más persze a helyzet, ha olyan komoly kapcsolatról, szerelemről van szó, ami fölveti, hogy nincs mese, nem megy tovább. Akkor meg kell szenvedni ezt a dolgot.

- Lehet-e hinni annak, aki egyszer már megcsalt? Elment, visszajött, mert lám, én vagyok az igaziâ??

-  Csak nagyon emelkedett lélek gondolja így. Hiszen ez kegyetlen csalódás, rosszul esik az embernek. Kérdés, hogy visszaállítható-e a bizalom. Képes-e megbocsátani a megcsalt fél? Ha nem tud már megbízni a másikban, akkor ez olyan, mint az önmagát beteljesítő jóslat. Ismerek olyan párokat is, akik így egyeznek meg: nekik belefér a kapcsolatukba, hogy időnként kitekintgessenek. Megcsalni szabad, szerelmesnek lenni nem.

- Hol a határ?  

- Hát igen... Nehezen fogadják el az emberek, ha valaki egyszerre két szerelemben él. Pedig vannak, akik tudják ezt csinálni. Egyes népek szokásaiba a poligámia ma is belefér. Sok olyan párral találkoztam, akiknek a problémája megoldódott volna, ha mi is ilyen hagyományok közt élnénk. Többnyire persze a férfiak számára szimpatikus. Ez a törzsfejlődésünkből is következik, amikor a hímek több nőt birtokoltak.

- Miből vehetjük észre, hogy a párunk készülődik a megcsalásra?

-  Ezt a nők nálam jobban tudják. De vannak jelek. Egyre kevesebbet beszélgetnek, az érdeklődés kezd megszűnni. A szikrák nem pattognak már. Nem hiányzik az intimitás, a másik megérintése. De ennek az ellenkezője is igaz lehet. Egykori mesterem ezt úgy nevezte, â?žőr-numeraâ?. A férfinak, ha szeretője van, igyekeznie kell a párkapcsolatában. Sok nőnek éppen ez tűnik fel.

- Mit tehet a párterapeuta?

-  Nagy kérdés: föladják és elváljanak, vagy van-e még tartalék a kapcsolatban? Ki kell deríteni, miért került sor a hűtlenségre. Volt egy probléma köztük, amiről nem is tudtak. A terápiával talán meg tudják akadályozni, hogy megismétlődjön. Visszaállítható az intimitás, hogy beszélgessenek, és a szex is újraéleszthető.

- Hosszú kapcsolat során mindenkit ér kísértés. Mikor nem szabad ellenállni? 

- Ha az ember megbánja.

- Honnan lehet ezt előre tudni?  

- Hát a következő kísértésnél. Mert ha megbánom, akkor vagy magamra haragszom, vagy a társamra. A házasságon kívüli viszony csak vallási értelemben bűn. Aki így él, az persze álljon ellen a kísértésnek.

- De hát ez nemcsak vallási, morális kérdés is. Mindenki megesküszik, megígéri.

-  Kérdés, hogy azzal, hogy elmondja az eskü szövegét, valóban átéli-e, vagy elmondja, mert ez a szokás. Többet árthat egy kapcsolatnak, ha valaki folyamatosan a természete ellen dolgozik. De akiben a poligámia erős, ez az ellenállás önmagával szemben megbetegítheti. Freud sok példát hozott, hogy a bűntudat és a szexuális vágy visszafogása betegítő lehet. Nem mondom, hogy kötelező a hűtlenség, de azzal is árthatunk, ha mindenáron hűségesek akarunk maradni. Az emberi személyiség sokszínűsége a párkapcsolatban jön elő. A fiatal felnőttkort kell jól kihasználni, hogy minél több embert megismerjünk. Az emberi kapcsolat konfliktusokkal teli. Ahol nincs konfliktus, nem méretődik meg a kapcsolat, nem derülnek ki a gondok, nem újulhat meg a kapcsolat. Nem kell annyira félni a hűtlenségtől.

Finoman cizellált pokol

â?žÉn a magam részéről úgy gondolom, egy kapcsolat addig él, amíg úton vannak. Tehát valahonnan valahová tartanak. És akkor kezd meghalni, amikor mókuskerékké változik a kapcsolat. Amikor mindennap ugyanaz van, amikor minden nap ugyanolyan. Ismétlik önmagukat. Nincs új dolog, és a kapcsolat meghal. Nagy kár érte? Az lenne a jó, ha maradnának ebben az állóvízben? Vagy nem olyan nagy baj, ha egy ilyen kapcsolat felbomlik, és nyílik egy lehetőség egy jobb kapcsolatra? Tudom, ez rossz a feleségnek, a gyereknek, a férjnek. De egy rossz házasság nem rossz nekik? Én nem a látványos balhét keresem egy rossz házasságban. Van valami, amit én úgy nevezek, hogy finoman cizellált családi pokol, ami a legjobban tönkreteszi a családot, gyereket, mindenkit. A látványos botrányokkal szemben könnyebb védekezni. De ezek a finom dolgok mérgezőbbek. Ez a tragédia. Ez az igazi probléma.â? (Popper Péter: Magány és társ - Féltékenység és hűség)

Légy szabad, valósítsd meg önmagad, csak egyszer élsz! De hogyan lehetsz szabad hűségbe zárva? Fontos-e a hűség? Épp hasonló cipőben járok, így arra gondoltam vesézzük most ki ezt a témát.

- Elavult volna a hűség?

- Valóban kissé konzervatív fogalom. A szüleinknek, nagyszüleinknek fontosabb volt, amikor a család a stabilitásra, hosszú távra koncentrált, sok gyereket neveltek. Nem éltek ilyen sokáig: mire szóba került volna, hogy egy új felvonásba kezdjenek, addigra elment a vonat. A hűséget erre a rövidebb életre találták ki.

- Ráadásul a férfiakra nem is igen vonatkozott...  

- Szexuálisan többet engedtek meg nekik. A hűségnek persze többféle vonatkozása van. Sok olyan párral találkoztam mostanában, amelynek egyik tagja szoros, de szex nélküli kapcsolatot alakított ki valakivel. Lelki társra akadtak, sms-en vagy személyesen osztották meg egymással lelki gondjaikat. A másik fél ezt nagyobb hűtlenségnek érezte, mint ha szexuálisan csalták volna meg. A párkapcsolatban az emberek mindent akarnak: szoros intimitást, érzelmi közelséget és jó, harmonikus szexet. De mindezt egyszerre elég nehéz megkapni. Ezek az elvárások csak ritkán teljesülnek.

- Bár ezzel sokan vitatkoznának, a szerelem a biokémikusok szerint legfeljebb három évig tart.

-  A kapcsolat legintenzívebb időszaka olyan szoros, mint az anya-gyermek kapcsolat. A pár felfokozott érzelmi állapotban, valóságos szimbiózisban él. Annyira igénylik egymást, hogy csak a szerelmük mellett érzik jól magukat. Ez olyan, mint egy pszichotikus állapot. A tapasztalatok szerint a rózsaszínű köd két, legfeljebb három éven belül eloszlik.

- Innen a hűség már csak elhatározás kérdése?

-  Vannak emberek, akik erről a lángolásról nehezen tudnak lemondani. Beleszeretnek a szerelembe, nem tudnak nélküle élni. Hiánybetegséget, testi tüneteket okoz nekik. Hűségre veszélyes időszak, amikor belépnek a riválisok, a gyerekek. A férfi nem viseli el, hogy a nő nehezen tudja megosztani az érzéseit. Sok férfi csalódásként éli meg ezt az időszakot, úgy érzi elhanyagolják. A gyerek sokszor ott van az ágyban, fizikailag is elválasztja őket.

- Szegény férfinek nincs más választása, mint házon kívül keresni a szexet?

-  Sok férfi a visszautasítástól gátlásos lesz, attól fél, már nem szereti a felesége. Amit házastársi kötelességnek neveznek, arra bizony egy házasságban oda kell figyelni. Lehet a szex is gesztus, ha az a másiknak olyan fontos. Gesztusra gesztus a válasz, javítja a helyzetet.

- Vannak hűtlen típusok?

- Igen. Az emberek különböző vérmérsékletűek. Érdekes módon a párkapcsolatok elején nem jön ki ez a különbség. Az elején mindenki igyekszik és örül a másik közeledésének. Amikor az intenzív fázisnak vége van, beáll a karakter. Sokszor épp a nő az érzékibb, és a férfi nem tud vele mit kezdeni.

- Bevalljuk vagy ne valljuk be a hűtlenséget?

-  Pragmatista vagyok. Az őszinteség, a nyitottság fontos hosszútávon. De! A másikat is figyelembe kell venni. Sokszor látom, hogy nem akarja tudni a másik. Mert ha nem tud róla, nem fáj. Ha viszont tud róla, valamit lépnie kell. Sok kapcsolatot láttam tönkremenni amiatt, hogy a hűtlen fél nem bírta el a nyomást, önmagán akart könnyíteni. Vannak ártatlan összefekvések. Nem gondolom, hogy az a legértékesebb, ha mindenről beszámolunk. A párkapcsolatban is meg kell maradjon az ember magánszférája. Más persze a helyzet, ha olyan komoly kapcsolatról, szerelemről van szó, ami fölveti, hogy nincs mese, nem megy tovább. Akkor meg kell szenvedni ezt a dolgot.

- Lehet-e hinni annak, aki egyszer már megcsalt? Elment, visszajött, mert lám, én vagyok az igaziâ??

-  Csak nagyon emelkedett lélek gondolja így. Hiszen ez kegyetlen csalódás, rosszul esik az embernek. Kérdés, hogy visszaállítható-e a bizalom. Képes-e megbocsátani a megcsalt fél? Ha nem tud már megbízni a másikban, akkor ez olyan, mint az önmagát beteljesítő jóslat. Ismerek olyan párokat is, akik így egyeznek meg: nekik belefér a kapcsolatukba, hogy időnként kitekintgessenek. Megcsalni szabad, szerelmesnek lenni nem.

- Hol a határ?  

- Hát igen... Nehezen fogadják el az emberek, ha valaki egyszerre két szerelemben él. Pedig vannak, akik tudják ezt csinálni. Egyes népek szokásaiba a poligámia ma is belefér. Sok olyan párral találkoztam, akiknek a problémája megoldódott volna, ha mi is ilyen hagyományok közt élnénk. Többnyire persze a férfiak számára szimpatikus. Ez a törzsfejlődésünkből is következik, amikor a hímek több nőt birtokoltak.

- Miből vehetjük észre, hogy a párunk készülődik a megcsalásra?

-  Ezt a nők nálam jobban tudják. De vannak jelek. Egyre kevesebbet beszélgetnek, az érdeklődés kezd megszűnni. A szikrák nem pattognak már. Nem hiányzik az intimitás, a másik megérintése. De ennek az ellenkezője is igaz lehet. Egykori mesterem ezt úgy nevezte, â?žőr-numeraâ?. A férfinak, ha szeretője van, igyekeznie kell a párkapcsolatában. Sok nőnek éppen ez tűnik fel.

- Mit tehet a párterapeuta?

-  Nagy kérdés: föladják és elváljanak, vagy van-e még tartalék a kapcsolatban? Ki kell deríteni, miért került sor a hűtlenségre. Volt egy probléma köztük, amiről nem is tudtak. A terápiával talán meg tudják akadályozni, hogy megismétlődjön. Visszaállítható az intimitás, hogy beszélgessenek, és a szex is újraéleszthető.

- Hosszú kapcsolat során mindenkit ér kísértés. Mikor nem szabad ellenállni? 

- Ha az ember megbánja.

- Honnan lehet ezt előre tudni?  

- Hát a következő kísértésnél. Mert ha megbánom, akkor vagy magamra haragszom, vagy a társamra. A házasságon kívüli viszony csak vallási értelemben bűn. Aki így él, az persze álljon ellen a kísértésnek.

- De hát ez nemcsak vallási, morális kérdés is. Mindenki megesküszik, megígéri.

-  Kérdés, hogy azzal, hogy elmondja az eskü szövegét, valóban átéli-e, vagy elmondja, mert ez a szokás. Többet árthat egy kapcsolatnak, ha valaki folyamatosan a természete ellen dolgozik. De akiben a poligámia erős, ez az ellenállás önmagával szemben megbetegítheti. Freud sok példát hozott, hogy a bűntudat és a szexuális vágy visszafogása betegítő lehet. Nem mondom, hogy kötelező a hűtlenség, de azzal is árthatunk, ha mindenáron hűségesek akarunk maradni. Az emberi személyiség sokszínűsége a párkapcsolatban jön elő. A fiatal felnőttkort kell jól kihasználni, hogy minél több embert megismerjünk. Az emberi kapcsolat konfliktusokkal teli. Ahol nincs konfliktus, nem méretődik meg a kapcsolat, nem derülnek ki a gondok, nem újulhat meg a kapcsolat. Nem kell annyira félni a hűtlenségtől.

Finoman cizellált pokol

â?žÉn a magam részéről úgy gondolom, egy kapcsolat addig él, amíg úton vannak. Tehát valahonnan valahová tartanak. És akkor kezd meghalni, amikor mókuskerékké változik a kapcsolat. Amikor mindennap ugyanaz van, amikor minden nap ugyanolyan. Ismétlik önmagukat. Nincs új dolog, és a kapcsolat meghal. Nagy kár érte? Az lenne a jó, ha maradnának ebben az állóvízben? Vagy nem olyan nagy baj, ha egy ilyen kapcsolat felbomlik, és nyílik egy lehetőség egy jobb kapcsolatra? Tudom, ez rossz a feleségnek, a gyereknek, a férjnek. De egy rossz házasság nem rossz nekik? Én nem a látványos balhét keresem egy rossz házasságban. Van valami, amit én úgy nevezek, hogy finoman cizellált családi pokol, ami a legjobban tönkreteszi a családot, gyereket, mindenkit. A látványos botrányokkal szemben könnyebb védekezni. De ezek a finom dolgok mérgezőbbek. Ez a tragédia. Ez az igazi probléma. (Popper Péter: Magány és társ - Féltékenység és hűség)