Féltékenység, a szükséges rossz?

Fontos, hogy különbség van féltékenység és irigység között!

A féltékenység lényege, hogy meg akarjuk tartani, ami a miénk , míg az irigység lényege, hogy vágyunk valamire, ami nincs a birtokunkban.

Nem kötődik életkorhoz, nem válogat fiatal és idős, nő és férfi közt, előbb-utóbb mindenki gondolataiba belopódzik. Az egészséges szerelemféltés bármely kapcsolatban előfordulhat, ha azonban állandósul, könnyen tönkreteheti a legstabilabb kapcsolatot is. Hogy melyik nem a féltékenyebb, arra nézve ellentmondásosak az adatok, ám felmérések inkább a férfiakat mutatják féltékenyebbnek.

Szinte közhelyszámba megy az a vélekedés, hogy a férfiak a szex, a nők pedig az érzelmek miatt féltékenyek . A férfiak leginkább arra kíváncsiak, a riválisok mennyire jó szeretők, míg a nők azt akarják tudni, hogy partnerük menyire szereti ''azt a másik nőt''.

Azokban a párkapcsolatokban, ahol a féltékenység csak alkalmanként és enyhe formában bukkan fel, arra szolgál, hogy figyelmeztesse a párt, ne vegye a másikat természetesnek, magától érthetődőnek és öröknek. Felhívja a figyelmet, hogy foglalkozni kell egymással, és folyamatosan dolgozni kell azon, hogy a másik értékesnek és megbecsülve érezze magát. A féltékenység felkorbácsolja az érzelmeket, erősebbé teszi a szerelmet és szenvedélyesebbé a szexuális életet. A kismértékű, kezelhető féltékenység tehát jótékonyan hat egy kapcsolatra, de ha túlzott mennyiségű van belőle, beüt a krach.

Ha a másik féltékeny:

  • Ne felejtsd el, hogy ez így-vagy úgy de a szerelem jele. Légy megértő!
  • Ha tudod, hogy mi az ami féltékenységet vált ki a párodból akkor legalább egy időre fogd vissza magad!
  • Ne ígérj olyat amit nem biztos, hogy be tudsz tartani! (telefonhívás, pontos hazaérkezés stb.)
  • Biztosítsd a másikat az érzéseid komolyságáról!

Érdemes elgondolkozni azon, hogy akarjuk-e az életünket a megcsalástól való''rettegésben élni''. . .

Az én véleményem az, hogy éppen elég egyszer a padlóra kerülni! Akkor, amikor kiderül.Inkább éljek a boldog tudatlanságban hónapokig, évekig és ha kiderül valami, hát paff. . . .jön a sírás és a szenvedés, minthogy végigaggódjam minden napomat és a megcsalás után azt mondhassam: Na ugye! Én megmondtam!

(mondanom sem kell, hogy a szenvedés a ''Na ugye'' érzés ellenére így sem marad el)