Erős vagyok...

Még mindig semmi javulás -Sőt. A múlt árnyéka nem enged el. Mikor azt hinném, jobban vagyok, jön egy sms, és újra felkavar. De megtettem az első lépést annak érdekében, hogy többet ne "ájjon". Mert erősnek kell lennem, mert tudatnom kell Vele, hogy így nem mehet tovább. Azon töprengek, hogy mi emberek, miért vagyunk önzők. Ha mi mondjuk ki, hogy vége egy kapcsolatnak, miért keressük fel a másik felet bizonyos időközönként, miért hagyjuk meg benne a reményt. Miért akarjuk azt, hogy ne tudjon felejteni. Talán a válasz abban van, hogy kellemes érzéssel tölt el minket az a tudat, hogy mi hozhatunk döntést egy adott helyzetről. Mert mindenki szeret irányítani. Ha az egyik fél, kimondja, hogy "vége", de a szenvedő fél ezt nehezen fogadja el, akkor már a döntéshozó előnyben van, mert Ő az irányító. És a jövőben, ha a másik még mindig nem tud felejteni, bármikor jelentkezhet, hogy egy apró szikrát gyújtson a szívben. és reményt adjon. Ilyenkor kell erősnek lenni és megmondani, hogy nem játékszerek vagyunk, hanem érző emberek, akik feledni szeretnének, és boldogan élni tovább, az Ő árnyéka nélkül. És tudjuk, hogy ehhez hosszabb idő kell, de amíg azt hiszi, bármikor visszakaphat, addig úgyis keresni fog, már a maga szórakoztatása miatt is. Erősnek lenni a legnehezebb ebben a helyzetben, de tudnunk kell dönteni. Önzők leszünk, és inkább felejtünk, vagy engedjük a másiknak, hogy bármikor felkeressen, és szikrát gyújtson, de ebből már láng soha nem lehet.