Csak úgy....

Nagyon jó érzés szembesülnöm azzal, hogy mennyi ember nézi az oldalt és mennyien regisztráltak. Köszönöm mindenkinek! És külön köszönetem azoknak az embereknek, akiket személyesen, vagy éppen 'csak' a neten keresztül ismerek, de tudnotok kell, hogy Ti is nagyban hozzájárultatok a gondolataimhoz! Kezdek helyrerázódni. Sokkal kiegyensúlyozottabb és vidámabb vagyok. A múltamat temetem, de ezt már nem siratom. Teszek azért, hogy jobb legyen és nem várom, hogy mások húzzanak ki a gödörből. Kedves Conjy volt az, aki jól megfogalmazta, mit tegyek: Ha valaki "szemetet" szór rám, poroljam le magamról és ezzel erősödjek. És igaza van! /Mint sok mindenben :) / Sok ember akar ártani, de ezt már nem veszem fel, csak tanulok belőleâ?? Már lassan kiismerem az emberek többségét, és nem elvakultan hiszek mindenkiben. Érdekes dolognak tartom, hogy milyen barátságok tudnak szövődni ismeretlenül, csak az internet kötelékével. Soha nem találkoztatok, soha nem hallottátok egymás hangját, soha nem láttátok egymást sírni, vagy éppen nevetni, de mégis úgy érzitek, valahol barátok vagytok. Megértitek egymást, együtt örültök a másik sikerének és hasonló dolgok, amiket, szerintem nem kell leírnom. Ez a bejegyzésem csak úgy jött. Inkább csak egy köszönet mindenkinek, aki része az életemnek bármilyen formában, akár virtuálisan, akár személyesen!