A másik oldal

A teljes kiakadás. De legalább tudom, hogy vannak mellettem emberek, még, ha nem is személyesen ismerem őket, de tudom, hogy segítenek. Ma megint csalódnom kellett. Rájöttem, az emberek szeretik, ha segítenek rajtuk, de fordítva már nem működik ez a dolog. Azoknak az embereknek, akiknek legtöbbször kiöntik a lelküket,(azoknak) van a legtöbb problémájuk. Mert tanácsot adni könnyű, de saját tanácsainkat ritkán fogadjuk meg. A legrosszabb azzal szembesülni, hogy mennyire törékenyek vagyunk. Saját magamon tapasztalom, hogy mennyire ki tud borítani az a tudat, hogy valami nincs rendben velem, hogy néha én is tudok bunkó lenni. Pedig mindenkinek azt mondom, hogy próbálja megérteni a másik oldalt, de ez nehéz dolog. Sokszor kell szembesülnünk azzal, hogy milyenek vagyunk.

"Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás." /Márai Sándor/

Talán ha egyszer eljutunk arra a szintre, hogy magunkkal szembe tudunk nézni a tükörben, akkor talán megértjük "az érem másik oldalát". Könnyű a másikat bántani, ha legbelül nem tudjuk, mi lakozik benne. Senki nem mondta, hogy ez az élet könnyű, de tele van csodákkal, amiket meg kell tapasztalni, amiket át kell élni. Ha magam alatt vagyok, mindig megkérek valakit, hogy hívjon, és legalább öntsön lelket belém. Ha nem lenne ilyen személy a környezetemben, akkor olyan embert keresek, aki "idegen" és tudom, őszintén elmondhatom a problémám, mert úgy sincs "tétje". Ez az oldal is azért jött létre, hogy segítsen, mert ha nincs senki, akinek elmondhatnád, mi itt vagyunk, meghallgatunk, és ha tudunk, tanácsot adunk. Mert talán egyszer mi is megfogadjuk a saját tanácsainkat :)